8 igényes magyar BMW E46, amit most azonnal látnod kell

Ahogy tombol a BMW-láz Magyarországon, úgy épülnek folyamatosan a szebbnél szebb E46-os példányok is. Ennek apropóján készítettem el ezt a cikket, melyben 8 igényes hazai BMW E46-ot ismerhetsz meg, közvetlen közelről. Ezt ne hagyd ki!


A regisztrációs adót 2012-ben jelentősen csökkentették Magyarországon és ennek eredményeként hihetetlen mértékben megnőtt a külföldről behozott használt autók száma.

Az importált autók népszerűségi listáját pedig azóta is vezeti a BMW 3-as sorozat, korábban az E36-os, míg ma az E46-os modellel. Ezért talán nem meglepő, hogy a magyar BMW tulajdonosok számának növekedésével egyenes arányban nőtt az utakon nap mint nap szembejövő igényes, egyedi és épített E46-osok száma.

Ennek apropóján éppen aktuálisnak éreztem, hogy végre publikáljak egy olyan cikket is a blogon, amelyben egy kisebb ízelítőt adhatok neked a hazai E46-os felhozatalból, annak is a különlegesebb rétegéből.

Nem sokat kellett keresgélni, vagy várni az igényes BMW-kre.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy körülbelül 5-10 perc alatt összejött a cikk 8 szereplője, akik mindannyian igazi márkarajongók és akiknek autójában kivétel nélkül van valami közös, azon kívül, hogy BMW E46-osokról beszélünk.

Ez pedig az, hogy mindegyik különleges valamiért.

A CSL-féle lökössel ellátott, Estoril Blue színű Coupe-tól, a porig ültetett türkizkék Sedan-on és a hazánkban egyedüli M3 Touring projekten át, egészen az extra ritka Alpina B3s Cabrio-ig, mindenféle E46-ost megtalálsz a cikkben. Még olyan példányt is, ami teljesen gyárias, viszont az meg éppen ettől különleges.

Talán ezzel a cikkel dolgoztam a legtöbbet az összes eddigi közül. Minden egyes képnél igyekeztem tökéletesre beállítani a kontrasztot és a színegyensúlyt, de például a kollázsokkal is sokat időztem, mert egyszerűen úgy gondolom, hogy ezek az autók és a gondos tulajdonosaik is megérdemelik az alapos munkát.

Nem is szaporítanám tovább a szót, csapjunk a lovak (BMW-k) közé.

De előtte, ha még nem tetted, lájkolj és kövess minket a Facebook-on, hogy ne maradj le semmi jóról. Csak kattints az alábbi képre és kedvelj minket.


BMW E46 323 Ci - Balla Máté

A kapcsolatom a márkával elég korán, már 4 éves koromban elkezdődött, amikor is egy velem szinte egykorú E30-as BMW került a családba. Mondhatni együtt nőttünk fel, hiszen még felnőtté válásomkor is hűen szolgált minket.

A BMW-k iránti szeretetem tehát már egészen kiskorom óta végigkísér.

Így nem is volt kérdés, hogy első autónak egy BMW-t szeretnék. A választásom a BMW 3-as sorozat modelljein belül az E46-ra esett, azon belül pedig mindenképpen coupe-t és sorhatost kerestem. Az izgatottság miatt kissé elhamarkodott és gyors volt az autóvásárlás, hiszen összesen két példányt tekintettem meg, mindkettőt ugyanazon a napon és mivel az első szörnyű állapotban volt, egyből lecsaptam a másodikra.

Így lettem tulajdonosa 2014 novemberében egy teljesen gyárias, átlagos megjelenésű, Stahlblau színű és 1999-es évjáratú BMW 323 Ci-nek, amelyben akkor kicsivel 200.000 km alatt járt az óra, most 225.000-et mutat, hiszen az autó napi használatban van.

Ebben az állapotában semmiképp sem szerettem volna hagyni, mivel mindig is vágytam arra, hogy az autómat a saját ízlésemre formálhassam.

Az átalakítás februárban kezdődött egy állítható futómű megvásárlásával. A kívánt magasság elérése után jöhetett a nem túl egyszerű felniválasztás. Mindenképpen olyat szerettem volna szerezni, ami nem gyári és nem "tömegfelni". Hosszas keresgélés után áprilisban végre megérkezett a 3SDM márkájú, 18 colos, kétszéles (8,5" és 9,5") felniszettem, egyenesen Angliából.

Mondanom sem kell, hatalmasat dobott a BMW megjelenésén.

Eközben apró változtatásokkal is szépültünk - fekete vesék, füstös indexek, angel eyes helyzetjelző karikák, projektor és hasonló finomságok. Mindezek mellett az első évben a vételár jelentős hányadát sikerült beletolnom a műszaki állapot javításába, magam sem tudnám felsorolni, mennyi minden szorult cserére.

Év végére az összkép egész jó lett, ám kicsit többre vágytam, így a 2016-os évnek nagyobb tervekkel vágtam neki.

Patika autót szerettem volna és a kasztni legalább 4 eleme fújásra szorult, ráadásul az eredeti színnel sem teljesen voltam kibékülve, így a teljes átfestés mellett döntöttem. A választásom a kedvenc BMW-s színemre, az Estoril Blue-ra esett, amit eleve ritkán látni E46-on és mivel én még egyedibbé szerettem volna varázsolni az autót, ezért a 2013-ban megjelenő Estoril II variánsra voksoltam.

A festéssel egyidejűleg a gyári lökhárító száműzve lett, helyére az elég ritkának mondható „E46 M3 CSL” stílusú lökös került, valódi karbon betétekkel.

A króm díszlécek feketévé váltak, a letisztultság jegyében a hátsó rész megszabadult a feliratoktól, prizmáktól, a csúnya rendszámtábla keret repült, helyette ragasztva lett a rendszám és felkerült egy szolid M-es szárny is. A felni pedig idén teljes polírt és a tavalyinál peresebb gumikat kapott.

A beltér jelenleg egy fűthető, elektromos, nem combtámaszos szövet belsőt rejt, az upgrade-ig még nem jutottam el. De tervben van a csere egy félbőr/alcantara combtámaszos belsőre, fekete tetőkárpittal és M-es kormánnyal.

Mindezek mellett még rengeteg tervem van, remélem minél többet sikerül megvalósítani a közeljövőben. A felniket a szezon végén eladtam, viszont bízom benne, hogy jövőre egy még ütősebb szettet sikerül alápattintanom.

Miután ennyit beleöltem, hiba lenne egyhamar megválni tőle, így még egy pár évet biztosan lehúzunk együtt.

A Bömbiről egyébként készült egy egyperces videó is, ami többet mond minden szónál és amit ide kattintva nézhetsz meg.

BMW E46 318d Touring - Csontos Attila

Immáron kilencedik éve vagyok boldog tulajdonosa szeretett BMW E46 318d Touring autómnak, amit már sokan ismerhettek "A Tábornok" néven.

A vásárlás óta szinte mindent megváltoztattam, átalakítottam rajta. A motoron és a hajtásláncon kívül semmi sem maradt érintetlen. Még a kasztnit is módosítottuk a megfelelő végeredmény érdekében.

Kezdeném talán azzal, hogy az összekuporgatott kis pénzemből egy offos kocsiban gondolkodtam először, de aztán mégis a BMW lett a befutó. A magyarázat egyszerű. Alig került többe, mint az off autó, de annál sokkal-sokkal jobban nézett ki, felszerelt volt és nem utolsósorban fogyasztásban is verte.

2008. március 5-e volt a nagy nap, a kezdetek kezdete, amikor is egy majdnem alap E46 318d Touring került hozzám, az első magyar tulajdonosához, egyenesen Belgiumból. A 2004. júniusi gyártású, akkor bő 3,5 éves BMW órája 57.000 km-t mutatott és a legnagyobb extráit a bőrbelső, a CD lejátszó, valamint a tempomatos sportkormány jelentette.

Sokáig nem nyúltam hozzá, de aztán 2009-ben megtettem az első lépéseket a változtatások felé.

Egy Orosháza-Budapest-Miskolc-Orosháza körúttal beszereztem egy 18 colos felnigarnitúrát, Angel Eyes körhelyzetjelzős Xenon lámpákat és egy 1DIN-es multimédiás fejegységet.

De ha már belemelegedtem, akkor rá kellett jönnöm, hogy a Xenon lámpához még nincsen fényszórómosó és magasságállító, a fejegység nem úgy szól a gyári hat darab hangszóróval, mint szeretném, a 18-as felnik és a sárvédők között pedig túl nagy hézag van.

Nos, innentől már nem volt megállás, elindultam lefelé a lejtőn.

Nem sokáig élvezhettem a kényelmet, mert az egyik áprilisi reggelen, amikor munkába menet leálltam az útba eső pékségnél, hogy vegyek reggelire egy kis sós stanglit, az autóba visszaülve, indításkor úgy éreztem, hogy az szét fog esni.

Elhúztuk a BMW-t a szerelőhöz, ahol kiderült, hogy egy valamiféle alátét (!) volt letapadva a kormos-olajos falra az EGR-szelep után és a kis sós stanglitól úgy érezte, fel kell neki szabadulnia. Szerencsémre a szelepnél fennakadt és nem került be a hengerbe. Viszont következett a hengerfej takarítása és felújítása, a szívósor takarítása, a szelepek cseréje és így tovább. El is tettem emlékbe a negyed millás alátétet.

2009 végéig nem igazán volt már kedvem az E46-ra költeni, de év végén azért magamévá tettem egy állítható magasságú, Eibach ProStreet sportfutóművet, pici pénzért. Igaz használt volt és vérzett is kicsit, de felújíttattam, így hibátlan lett.

2010. január hónapjában vettem egy 19 collos BMW E92 M3 replikás felniszettet (elöl-hátul 8.5x19, ET34). Akkoriban ez tetszett a legjobban, de mivel 19-es felnik akkor még csak 1-2 embernek voltak az E46 alatt, így mindenki lehülyézett.

Megvettem hozzá a gumikat is, 235/35 méretben, Michelin PilotSport 2 típusban.

Így már kezdett pofásodni a masina. Igaz, a jó kis magyar utak nem túlságosan kompatibilisek a "nagy felni + peremes gumi + sportfutómű" kombóval, de fékezéskor nem bólogat az eleje és nem dől be túlzottan, ha nagy irammal veszek be egy kanyart. Az is igaz, hogy bika kemény, de nekem így jó volt és vállaltam a vesekőzúzást érte.

Már ekkor úgy gondoltam, hogy a 19-es kerék illik alá a legjobban.

Elöl semmit sem kellett faragni, hátul viszont meg kellett vágni a doblemezt, hogy ne érjen bele. A kilincseket és a díszléceket lefújattam színre, süttettem tömör szilentet az első lengőkarokhoz és még a kipufogót is átalakítottuk dupla végesre.

Eljött a 2011-es év is, ami azzal indult, hogy szereztem egy BMW M5 replika tükröt, de az a felrakás után már nem is tetszett annyira.

Ezután a beltér következett.

Az 1 DIN-es fejegységet lecseréltem egy gyáriasabb 2 DIN-es darabra. Beszereztem egy M-es kormányt, egy világítós M-es váltógombot, egy M-es lábpihentetőt és új M-es szőnyegeket. Ezt követően lefújattam lakkfeketére az összes beltéri díszlécet.

Akkoriban egy E46 M3 bontása – főleg balos – olyan ritka volt, mint most egy BMW M4-esé, de én mégis szerettem volna M3 belsőt. Ezért Kaliforniából vásároltam 2 fűthető ülést és gombsort hozzájuk. Karácsonyra befejeződött a bőrözés is, melynek során a teljes belsőt áthúzattam, a kormánnyal, a váltó- és kézifékszoknyával együtt.

2012-ben, pár nappal az év első napja után már folytatódott is a dolog, vagyis beszereztem egy borzasztóan hiányolt kelléket, ami nem más, mint a pohártartó.

Gondolkodtam valamilyen M-es lökhárítón, de az M-Tech 2-t elvetettem, mivel szinte mindenhol olyat láttam. Ezért úgy döntöttem, hogy ha már sportos külsőt szeretnék az M3-as belsőhöz, akkor legyen M3-as a külső is, amennyire lehet.

Így tehát beszereztem egy M3-look első lököst, hozzá Hamann ködlámpatakarókat és karbon CSL koptatókat. Valamint lakkfeketére festett veséket és végre rendes M3 formájú tükröket. A tető pedig szintén lakkfekete lett.

Kapott szép toronymerevítőt (nem a középen csavarozós csúnyaságot) karbon betétekkel és kifestettünk szinte minden burkolatot a motortérben.

A karbon toldatokat pedig a felújított 330i fékekkel együtt raktuk fel, új fúrt sport féktárcsákkal és fékbetétekkel.

Ha már M3-szerű lett elöl, jöhetett a hátulja. M-Tech 2 lököst vásároltam és hozzá a beleillő CSL diffúzort, majd egy helyi ismerősömmel gyártottunk rá kipuffot. A végeredmény nagyon tetszett, habár meg kellett válnom a pótkeréktől.

Még belefért az évbe, hogy a toronymerevítő kapjon egy szép polírt és hogy a belteret kibővítsem egy E46 M3 ovál tükörrel.

Az alábbi néhány 2012-es képre nagyon büszke vagyok:

A következő lépés már 2013-ban volt, amikor is beszereztem egy 20 colos felnigarnitúrát, ami végül nem lett hosszú életű.

És hogy mégis teljes legyen az összkép, ami az M3-külsőt illeti, megvettem az E46 M3-as küszöböket is. Csak pár mm a differencia, szóval felmentek gond nélkül.

Aztán jött egy kis downsizing, vagyis 18 colos BBS felnik (1) a 20-as szett helyett. Túlságosan féltettem az E46-ot, mivel nagyon peres gumik voltak a 20-as felniken. De néha azért még felkerültek, mielőtt eladtam őket.

Sajnos nem igazán tudtam megbarátkozni az új felniszettel, úgyhogy három hét után meg is váltam tőle. Vettem inkább egy másik 18 colos garnitúrát (2), olyat, mint a 20-as volt. Az első teszt egyébként a család BMW 116i-jén volt.

Kellett egy kis nyomtávszélesítés, ezért terveztem és gyártattam magamnak egy készletet. Ha valakit érdekel, 3D modellt és műszaki rajzot tudok küldeni.

Az igényes, ám replika M3-as tükör sem tetszett eléggé, így vettem gyári, elektromosan felhajlós M3 Coupe tükröket, amiket Karácsony után fel is szerkesztettem. Kicsit faragós meló volt és a talált leírás sem volt teljesen megbízható, de végül szépen felment.

A következő év, 2014, a felnik éve lett.

Kezdtem azzal, hogy megváltam a peremes 18-as szettemtől is és visszatértem a 19 colos kerekekre. Rendeltem egy replika CSL garnitúrát, de sajnos az E90-es széria Competition felnijét küldték. (1) Felpróbáltam, nem jött be, visszaküldtem.

Valami azért kellett, így rövid ideig egy gyári BMW Style 44 szettet nyúztam.

Aztán a legjobb barátom megvásárolt egy 19-es RH Phoenix felnigarnitúrát, amire először mindenféle csúnyaságot mondtam. Később megengedte, hogy felrakjam az E46-ra próbaként. (2) Na, ezt nem kellett volna. Atom lett. Azóta sem tudom rávenni, hogy eladja nekem a szettet. De egyszer úgyis fel fogja adni, remélem.

Szerencsére később találtam jó áron gyári BMW E46 M3 Style 67 felniket, amiket felújíttattam és felgumiztam. Számomra ez lett az abszolút befutó szett.

Mai napig az egyik legszebb felninek tartom, habár sokat kellett peremezni, hogy beférjenek hátra a 9,5 col széles, ET27-es felnik a 255/30 R19 méretű gumikkal.

Végül mégis a lökhárító lett a szűk keresztmetszet.

A 2015-ös év borzasztó gyorsan eltelt, csak a szükséges szervizekre került sor. Kicsit úgy éreztem, mintha a BMW készen lenne egy időre. Egészen év végéig volt ez így, amikor is a téli 17 colos lemezfelnik helyére beszereztem a rég áhított replika CSL szettet. A felnik kaptak új gumikat is.

Egészen október végéig boldog voltam.

Azért csak addig, mert akkor egy kamikaze nyúl eltörte a Tábornok elejét.

Itt aztán teljesen elgurult a gyógyszer. Úgy voltam vele, hogy ha már hozzá kell nyúlni az autóhoz, akkor kapjon teljes M3-külsőt, széles sárvédőkkel és minden egyébbel. Megcsináltam a matekot és nekiláttam.

A következők mind megvoltak már a padláson egy félbehagyott projekt miatt: első- és hátsó M3 sárvédők, M3 csomagtér padlólemez, kipufogó, Harman Kardon zene, napfénytető és tetőlemez, Shadowline tetőkárpit, hátsó M3 lökhárító karbon diffúzorral és karbon lökhárító-merevítővel, plusz egyéb hasonlóságok.

Vásároltam viszont első lökhárítót, karbon első lökhárító-merevítőt, fényszórókat, új indexeket, M3 motorháztetőt, valamint sérült E46 Touring első sárvédőket és hátsó lököst a kasztnis és műanyagos melókhoz, aztán neki is álltam dolgozni.

Első körben rendbeszedtük a BMW-t műszakilag, ami a következőket foglalta magában: lengéscsillapítók, porvédők, toronycsapágyak, izzítógyertyák, szíjak, görgők és a hátsó híd összes szilentjének cseréje. Valamint olajcsere a váltóban, a diffiben és a motorban, plusz új szűrők.

Mire hazaért a Tábornok, várta az új fejegység - ami már egy modernebb Androidos cucc - a hozzávaló külső mikrofonnal és tolatókamerával együtt. Kíváncsiságból rögtön beszereltem és azóta is nagyon elégedett vagyok vele.

A hátsó lökösöket leadtam a műanyagoshoz, hogy játsszon vele.

Mielőtt az E46-tal a kasztnishoz gurultam volna, felszereltük előre az M3-as karbon merevítőt, fényszórókat, lökhárítót és motorháztetőt. (1)

A kasztnisnál menet közben előjöttek olyan dolgok, amikre addig nem is gondoltam igazán. Például az, hogy az oldalsó díszlécek hossza csak a két első ajtónál marad változatlan, a többit gyógyítani kell. Ezt a munka előrehaladtával igyekeztem prompt megoldani, ami többé-kevésbé sikerült is. (2)

Az első sárvédőket a Coupe és a Touring sárvédők összeillesztésével lehetett megoldani. Jó kiindulási alap volt a norvég srác, Jeppe E46 M3 Sedan projektje, sokat tanultunk belőle. Bár nála nem tetszett, hogy a sárvédő díszlécéből kihagyta az indexet. Én igyekeztem erre az apró részletre is figyelni és megvalósítani. (1-2)

Amint az első sárvédők elkészültek, jöhetett is a csomagtér-padlólemez. Kellett a hely a kipufogónak. Persze addigra már a beltér legnagyobb részét kiszereltem, szinte csak a vezetőülés maradt bent. (3)

A kasztnis elképesztően gyorsan haladt, alig tudtam közben intézni a műanyag bizbaszokat, hogy próbálni lehessen. A műanyagos nehezen haladt a hátsó lökössel, sokat kellett próbálni.

Év végére bezárt a bazár, nagyjából egy hét pihenőt tartottunk.

A 2016-os évet a hátsó sárvédőívekkel kezdtük. A balosnál kicsit ferdére sikerült beállítani az ívet, de mindig mindenről azonnal szóltak a srácok és mindent megbeszéltünk menet közben. Ha kellett akkor javítottunk, ötleteltünk, mit hogyan lehet kivitelezni. Szerencsére elég konkrét elképzelésem volt a végső állapotról, így jól össze tudtunk dolgozni.

Az ív nem maradhatott ebben a formában (1), de így már jó lett. (2)

Miután letisztáztuk a dolgot, a másik oldalon sem volt vele probléma. Ott viszont volt más. Tulajdonképpen akkor akart a szerelő felállni és felmondani, amikor a jobbos ívet két darabból kellett összelegózni és azt felrakni a Tábornokra úgy, hogy a gyári M3 tanksapka-ajtó jobb alsó sarkának az íve túl kevés a Touring-nál, sokkal nagyobb ívre van szükség.

De ezt is megoldották ügyesen. (Én pedig csuklottam rendesen.)

Az ívek felkerültek, valamint elkészültek az indexes díszlécek és a hátsó lökös is. 

Sajnos a hátsó lökös és a csomagtérajtó között maradt tizenpár mm, így ezt a műanyagos bácsinak javítania kellett.

Csak ezután jöhetett a kipufogó felrakása.

A szerelő bácsi örült, amikor az eredetileg nem létező felfüggesztési pontokat úgy kellett neki kialakítani, hogy a kipufogóvégek mindenhogyan jól álljanak, ne lógjon vagy dőljön semerre sem. És rakattam be egy plusz rezgéscsillapítót is.

A végeredmény jól sikerült.

Mire kész lett a szerelő a kipuffal, végleg eldöntöttem, hogy mégis kell a tetőablak. Gyorsan lebeszéltem a kasztnissal, hogy jó lenne, ha SOS még ezt is megcsinálnák nekem. Szerencsémre mehettem, így a tetőlemez is cserélve lett.

A szélvédőt egy korábbi sérülés miatt mindenképp cserélni kellett, így kiszedtük, hogy könnyebb legyen a vízelvezetést megoldani. A napfénytetős modelleknél az elülső vízelvezető csövek az A-oszlopba vannak integrálva. Nekem ezt is meg kellett oldani, de szerencsére sikerült megfelelő vízelvezetést kialakítani.

Visszaszereltük a légzsákokat, a csomagtérajtót és minden mást, majd gurultunk is Szolnokra az elektronikát felturbózni.

Lett 4x elektromos ablakom, Harman Kardon hifim, működő tetőablakom, tolatókamerám, PDC-m és lábtér-világításom is.

Végre mehetett az egész bazár a fényezőhöz: a színe maradt az eredeti A08 Silbergrau, a csomagtartó-padlólemez pedig matt fekete lett.

A fényező bácsi aránylag szépen, de iszonyú lassan dolgozott. Beleőszültem mire kivártam, hogy kész legyen. Viszont minden korábbi rozsda szépen ki lett javítva.

A Tábornokot 2015. november 9-én adtam le az első szerelőnek, majd 165 nap elteltével, 2016. április 23-án került haza.

Nekiállhattam összerakni. Munkába indulás előtt egy-egy óra, munka után egy-két óra, hétvégenként pedig már kicsit több időm volt rá.

A kezdeti nagy katyvasz idővel kitisztult. Mindent szépen megtisztítottam mielőtt leburkoltam, vagy visszaszereltem.

Szépen lassan összeállt a BMW. Felkerültek a tükrök, kilincsek, kárpitok és végre a nyári felnik is. Helyére került a hátsó üléssor, a csomagtér és az M-es küszöbszett is. Kapott új klímakomfort szélvédőt, új levélrácsot és új gyári ablaktörlőlapátokat.

Aztán jöttek az első ülések, a karbon díszlécek, a Shadowline tetőkárpit, a Shadowline ablakkeret, az M3-as motorháztető-tartó teleszkópok és persze az elmaradhatatlan motortér-takarítás.

A kormányt és a könyöklőt újrabőröztettem és vettem új M3 Coupe szőnyegeket is az autóba. A gyerkőccel pedig felapplikáltuk a kipufogóvégeket.

Ezután mehettek fel a lökhárítók, a küszöbök és a maradék apróságok is. A hézagokat be kellett állítani, hogy mindenhol jó legyen, ez viszont már nem tartott túl sokáig.

Legvégül pedig a doblemezek kerültek fel. A hátsókkal nem volt semmi gond, az elsőkkel viszont megküzdöttem, de én nyertem.

És most jöjjenek a képek a várva várt végeredményről.

Egyelőre csak tervezem, hogy mi legyen a következő lépés, mivel a motor és a futómű még érintetlen. Mindenképp nagyobb motor lesz az E46-ban hamarosan, de még nem döntöttem el, hogy mi legyen a végleges verzió.

BMW E46 318i - Vincze Ferenc

Nálam a BMW projekt a véletleneken alapszik.

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor autóvásárlás előtt álltam, eldöntöttem, hogy külföldről szeretném behozni a következő autómat. Egy kedves ismerősömmel 2015. február végén, egy hétvégén, el is indultunk Németországba. München környékén nézegettem a használt autókat, de szorított az idő. Azok közül, amiket kinéztem, egyik sem nyerte el a tetszésemet.

Aztán hazaindulásunk előtt két órával, egy autókereskedés sarkában leállva megláttam ezt az ütött-kopott kis BMW E46 318i Sedan-t.

Amikor körbenéztem, láttam, hogy van hibája bőven. Például a jobb eleje meg volt nyomva és egyéb hasonlóságok. Viszont ez nem volt számomra fő szempont, mivel már akkor tudtam, hogy ez az autó nem maradhat gyári, ahogy az előző autóm sem maradt. Végül mondhatni megsajnáltam és megvettem.

A körülbelül 1000 km-es hazautat már a friss E46-ossal tettem meg és ezalatt gyakorlatilag beleszerettem. Az igazi meglepetés azonban a honosításon ért. Nem találtuk a motorkódot, míg végül hosszas keresgélés és kutatás után rájöttünk, hogy motorcserés volt az autó. A modellfrissített (facelift) E46 318i motorblokkját kapta meg, ami már nem 118 lóerős, hanem 143.

Ezután lekövettük az E46 előéletét. Előttem egyetlen tulajdonosa volt - egy idősebb német hölgy - ami látszott is rajta, ugyanis a beltér hibátlan volt. Nos, miután elkészültek a magyar papírok, jött a fejtörés, hogy mit is kezdjek a Bömössel, hiszen gyári nem maradhat. Az előző autómmal én is átestem a "vágjuk szét a rugókat, jó lesz az úgy" című suttyóságokon , de az E46-nál már nem játszott az ilyesmi.

Először a fényezésen lévő hibákat javítottuk ki egy kedves barátommal, aki a Füzestuning Javítóműhely trónörököse. Ezt követte az ültetés. A gewinde-k megvétele után egy hónappal, a BMW már földön hasalt. Ezután a felnivásárlás jött, amin nagyon sokat dilemmáztam, avagy majd egy hónapig csak felniket nézegettem. Nem akartam gyári BMW felnit, mert az E46-osok 90%-án az van. Ezért esett a választásom inkább az akkor debütaló JR-15 típusú felnire.

Egyelőre nem szerettem volna extra méreteket, így egy 18 colos és 8,5j széles szettet rendeltem. Amikor megérkeztek a felnik, megkapták a 215/35 méretű, éppen feszes, de mégsem túl kicsi gumikat. A BMW összképe így meglehetősen megváltozott. Azt tudni kell, hogy hátul nem ült be eléggé, így csak a rugó maradt bent, az állító kengyel pedig ment a polcra.

A 2015-ös tuning szezont ezzel a formával képviseltük.

Aztán jött az ősz, elkezdtük szőni a 2016-os terveket, hogy vajon mit és hogyan kellene csinálni. Eldöntöttem és szóltam a kedves barátomnak - akivel a fényezés hibáit korábban kijavítottuk - hogy az AMTS-re kell az új szín, amin viszont nagyon sokat agyaltam. Nem akartam sem gyöngyház, sem metál fényezést. Nem tudom, hogy miért, de az akril mindig is jobban tetszett. A "kevesebb néha több" elvet vallom inkább. Hónapokon át dilemmáztunk, néztük a kártyákat, hogy milyen szín lenne jó, mígnem egyszer csak megtaláltuk a tökéletes színt. Amint megláttam, beleszerettem.

Kezdődhetett a meló. 2016. január végén nekiálltunk és egy szombati délutánon ketten szétkaptuk az autót, vasárnap estére becsiszoltunk mindent, majd kezdődhetett itt-ott egy kis kasznizás, gittelés, javítás. A következő héten már meg is kapta az alapozó rétegeket. Ezt hagytuk jó alaposan megszáradni, aztán kezdtük újra az utálatos részt, vagyis azt a 2-3 réteg alapozót vizesen simára csiszolni (soha többet). Ezzel nagyon sokat küzdöttünk, de végül kész lett.

Aztán már mindenki izgatott volt, hogy mikor kerül fel legalább a kasznira a fényezés, hogy lássuk milyen is a szín igazából. A kedves barátom két átcsiszolt nap után, egy vasárnap délután közölte, hogy akkor irány a kamra, megfújja.

Én pedig el lettem küldve, mivel megállapodtunk még az elején, hogy az első, aki láthatja az E46-ot fújás után, az legnagyobb kritikusom és egyben a legkedvesebb ember az életemben, az édesanyám. Elvittem a műhelybe, majd a srácok bekísérték a kamrába. Iszonyú érzés volt kint állni a hidegben, miközben azt hallod bentről, hogy az édesanyád sikít. "Vajon jó, vagy rossz, amit lát?" - az az 5 perc több órának tűnt. Aztán megláttam és beleszerettem. A neonfény alatt persze teljesen másképp látszott, mint napfényben, de gyönyörű volt.

Ezután jöhetett az ajtók és egyéb alkatrészek fényezése. Miután kész lett minden, elkezdhettük összerakni az autót. Na, ez jóval lassabb történet volt, mint a bontás, de azért szépen lassan összeállt. Közben kitaláltuk, hogy a felnik kapjanak hófehér fényt, viszont a perem maradt polír perem. Ahogy kezdett összeállni a BMW, láttuk, hogy magas és lejjebb kellene varázsolni. Elölről a segédrugók a kukában landoltak, a végeredmény pedig az lett, hogy egy gyengébb air ride már verhető a gewinde-mmel.

Hosszú hónapok, sok-sok meló, még több pénz és tervezgetés után kész lett, megvalósult, amit megálmodtam.  Elég megosztó lett. Sokaknak tetszett, míg másoknak nem, de én erre vágytam - egyáltalán nem akartam a megszokott BMW-s vonalat képviselni. Amit megálmodtam, az valóra vált.

A végeredmény egy egyszerű, de mégsem hétköznapi, különleges BMW E46 lett.

A 2016-os szezon ezzel az új megjelenéssel jóval bíztatóbban alakult, még külföldön is sikerült összeszednem egy Top 10-es helyezést.

Alpina B3s Cabrio - Sinkó Fábián

2016 júliusában vettem az autót - ami egy 2003-as gyártású Alpina B3s Cabrio - nagyon hosszas keresés után. Volt már BMW E46-osom, imádtam, valószínűleg ezért is tértem vissza hozzá.

Kerestem azt az autót, ami sportos, de mégis kényelmes. Nem tömegcikk es értéktartó. Így jutottam el végül ehhez a 3346 ccm-es, soros hathengeres, 305 lóerős és 362 Nm nyomatékkal bíró Alpina ragadozóhoz. Majd 3000 kilométert utaztam az autó miatt egy kis észak-németországi városkába.

Szerelem első látásra volt. Nagyon tetszik, amit az Alpina kihoz úgymond az E46-os szériából. Kicsit sportosabb, kicsit erősebb, de mégis olyan kényelmes, mint egy hétköznapi autó.

Különösebb jellemzői a tipikus Alpina-zöld/Alpina-kék varratok, ami az egész autón átfut, de mégis visszafogott. A toldat az első lökhárítón az „Alpina” felirattal, a csomagtérajtón a szárny, a csíkok és feliratok az autó oldalán. És persze a rejtett szelepes, kulcsos felnik. Szerintem az egyik legszebb kiegeszítő.

Az Alpina B3s amúgy nem túlzottan különbözik egy átlagos BMW E46-tól. A sok kis részlet az, amit első ránézésre talán észre se vennénk, de nekem éppen ezek tetszettek meg az autóban. Korához képest full- full felszereltségű. Nagy navi, xenon, bőrbelső, memóriás ülés, Harman Kardon és még sorolhatnám.

Talán az egyik legizgalmasabb része a motor. A 3346 ccm-es mestermű. Az Alpina-nál anno „megfogták” a BMW E36 M3 USA-kivitel motorblokkját, kicsit módosítottak rajta, majd erre rátettek egy módosított E46 330i hengerfejet és ebből préselték ki végül ezt a 305 lóerős teljesítményt.

Terveim szerint a jövőben mindenképp szeretnék egy collal nagyobb felnigarnitúrát. Jelenleg 18-asok vannak, de az E39 és E60 szériás Alpina modellek között akad pár jó 19-es is. Erre még egy szolid gewinde-s, vagy airride-os ültetést tervezek és akkor ki is fújt a projekt. Én a letisztult formavilág kedvelőinek táborát erősítem inkább.

BMW E46 325 Ci - Repcsik Gergely

2012-ben lettem tulajdonosa egy BMW E36 Coupe modellnek. Nem éppen volt egy erőgép, igazából egy full gyári E36 316i volt. Ezért nekiálltam átépíteni, ami a következőket foglalta magában: BBS felnik, első- és hátsó M-es lökhárító, GTR szárny, hátsó ablak takaró (spoiler), új kipufogó, M3 gátlók és egyedi belső. Miután az összes pénzemet ráköltöttem az autóra, rájöttem, hogy a 316i kevés nekem, ezért eladtam.

Az utód egy BMW E46 325 Ci lett.

Nusikával Németországban találtunk egymásra 2016. augusztusában. Az autón minden átépítést TÜW-vizsgával igazoltak, így itthon mindene legális. A KPM-es vizsgán megfelelt és a magyar forgalmiba is bejegyezték az átalakításokat. Jelenleg én vagyok a negyedik tulajdonos.

A kipufogórendszer és a hátsó dob egyedi, hogy megmaradhasson a pótkeréktartó. Mind elől, mind hátul gyári M3 lökhárítók díszítik az autót, emellett gyári M3 küszöb és szélesített sárvédők is vannak rajta. A csomagtérajtó ki lett cserélve az E46 M3 CSL-félére, a motorháztető pedig kapott egy E92 M3-féle púpot.

Az E46 jelenleg 17 colos Rondell 0072 típusú felniken gurul. A futóműről pedig annyit kell tudni, hogy állítható keménységű és magasságú gátlók vannak benne, elől toronymerevítővel ellátva.

A beltér teljesen gyári - combtámaszos, memóriás és fűthető bőrülések, M-es kormány, valamint karbonozott díszlécek vannak az autóban. Ezt még megspékeltem Harman Kardon hangszórókkal és egy 800 Watt teljesítményű Pioneer mélyládával, plusz a hozzá tartozó erősítővel, így biztosítva a zenei élményt a közös útjainkhoz.

Ami a jövőt illeti, az autó biztosan fog kapni nagy navit és 18 colos felniket is.

BMW E46 325 Ci (Automata) - Répás István

Az én történetem és a BMW imádatom 2011-ben kezdődött, egy E36 Compact vásárlásával. Sokan nem tartják igazi BMW-nek a 3-as Compact-ot, de én nagyon szerettem. Idővel azonban gyengének bizonyult, így vettem egy BMW E36 320i Sedan-t, amiben már végre sorhatos moci duruzsolt, az E36 Compact-ot pedig megkapta a feleségem.

Az igazság az, hogy a Sedan autók nem az én világom, ezért elkezdtem nézelődni a Coupe modellek között és rá is találtam a megfelelő példányra. Egy BMW E36 328i volt, M-Csomaggal, full felszereltséggel, Techno Violet színben.

Innen indult minden és időt, pénzt, energiát nem sajnálva 8 hónap alatt elkészült az autó. Azonban alig három hét használat után véget ért az álom.

Éppen egy főútvonalon haladtam, amikor egy Lada nem állt meg a STOP-táblánál és nem adta meg nekem az elsőbbséget. Végül egy oszlop fogott meg.

A baleset következménye az alábbi képeken látható, amik önmagukért beszélnek.

Ekkor egy világ dőlt össze bennem, viszont nem az az ember vagyok, aki feladja. Ezt a BMW-t tökéletesre már nem lehetett volna megcsinálni, így fájó szívvel, de másik után néztem.

Az új autót szerencsével pár nap alatt megtaláltam. Egy svájci BMW E46 325 Ci volt, szintén sorhatos motorral, amiben ráadásul a kilométer sem volt sok. Vigyáztak rá és én láttam benne fantáziát, annak ellenére, hogy az első képek alapján lehet, hogy nem sokan vették volna meg.

Már a vételkor tudtam, hogy ez a fényezés nem maradhat a Bömbin és bevallom, kicsit szerettem volna az előző autómnak is emléket állítani. Ezt figyelembe véve elkezdődött a megfelelő szín keresése, ami végül az elég ritka Mora Metallic lett.

Kezdődhetett a munka, amelyért ezúton is köszönetet mondok a fényezőimnek, Menyhei Gyuszi bácsinak és fiának, akik tökeletes és precíz munkát végeztek mind az előző autómon, mind az E46-oson.

Mindeközben én már megálmodtam a BMW külsejét úgy, hogy az passzoljon az új színhez. Vagyis az autó kapott füstös LED hátsó lámpákat, amit az első- és oldalsó indexek követtek, a vese pedig M-es trikolórral lett díszítve.

A beltér egyetlen hibája számomra a fabetét volt, ami szerintem mára már picit idejét múlt lett. Szóval szerettem volna egy kissé modernebb, fiatalosabb belsőt, ezért a karbon mellett döntöttem, a váltókar pedig bőr-alumínium lett.

A számomra új autóba ezek mellett szükségem volt még egy olyan multimédiás fejegységre, amit mindent tud. Fontos volt, hogy legyen GPS-em, de "ha már lúd, legyen kövér" alapon lett tolatókamerám is.

Egyidejűleg a komplett belső (szövetek, bőrök, könyöklő) is megérett a felújításra illetve a cserére. Továbbá, ha már szét lett szedve a beltér, tempomat hiányában vettem bele multikormányt és be lett kötve a sebességtartó automatika is.

Az ekkorra már fényezett, polírozott E46 megdobogtatta a szívemet és felraktuk a 17-es MOMO kerekeket is téli garnitúraként.

Aztán eljött a jó idő és vele jöttek a nyári kerekek is.

A választásom a Tomason TN1 típusú felnire esett, 17 colos méretben, 225 széles gumikkal. Ezzel egyidejűleg a Bömös megkapta a várva várt ültetést is, melynek eredményeként elöl 4, hátul 2 cm-rel került közelebb a földhöz.

Megjegyzem, sokan felteszik a kérdést, hogy miért nem 18-as felniket vettem az E46 alá. A válaszom egyszerű: minden nap használom az autót Pesten.

Már csak a hang hiányzott. Félreértés ne essék, imádom a sorhatos moci üvöltését, de a gyári kipufogó szinte néma volt, ezért egyedileg gyártattam rá hangolt sportdobot, ami nem zavaró és inkább csak fordulat alatt morog.

Ezt követően pedig az első lámpa búráját kicseréltem vadiújra és ledes SMD Angel Eyes karikákat is kapott.

Ez az én történetem.

Persze a végső állapotot soha nem fogjuk elérni, hiszen mindig van és mindig lesz is új ötlet, de az idáig vezető út is hosszú volt. Egy éve megvan a kis E46 Coupe, ezalatt sosem hagyott cserben, én pedig napról napra jobban szeretem.

BMW E46 320d - Potyondi Ádám

Az első autóm egy SEAT Altea volt, amit másfél évig használtam, majd eladtam, mondván, hogy nekem egy dízel kell. El is mentünk szemügyre venni egy Audi A3-at Zalaegerszegre, de romokban volt, így otthagytuk, viszont hazafelé megnéztük még egy autókereskedés kínálatát.

A kapu mellett állt egy BMW E46 320d, de én elmentem mellette, mert azt gondoltam, hogy drága szervízeléssel, nagy költségekkel járna, valamint a hátsókerék-meghajtásra sem pozitívumként tekintettem.

Az autószerelőm megállt mellette, de én mondtam, hogy mehetünk, mert nincs olyan autó, ami tetszik. Ő viszont kitartott amellett, hogy azért közelebbről is meg kellene néznünk az E46-ost, ami már a modellfrissített (facelift) sedan volt.

Körbejártuk legalább kétszer és végül csak elkezdte izgatni a fantáziámat. Kihívtuk az eladót, elkértük a kulcsokat, beültünk és egyből érzékeltük, hogy az autó beltere is szép állapotú. Beindítottuk, a motor szépen és csendesen járt, így elvittük próbakörre, ahol aztán beleszerettem az E46-ba. Alkudtunk egy keveset a vételárból, letettük a foglalót, majd két hét múlva érte mentünk és lévén, hogy külföldről behozott autó volt (Olaszország), én lettem az első magyar tulajdonosa 2014 szeptemberében.

Az első dolgaim között volt egy új, 17 colos felnigarnitúra beszerzése és terveztem egy kis ültetést is. Azonban 2015-ben hamar váltottam 18-as kerekekre, majd tavasszal kapott egy gewinde-t és így egész nyáron autós találkozókra jártunk a haverokkal, amelynek köszönhetően rengeteg embert ismertem meg.

Időközben tagja lettem egy BMW-s csoportnak, aminek az egyik alapítója Palotai Krisztián, aki azóta is személyes jó barátom. Évente több találkozón is együtt veszünk részt, illetve napi szinten tartom a kapcsolatot vele és még pár környékbeli BMW-fanatikussal, akik egyben a szerelőim is.

Ha továbbmegyünk az időben, fontos megemlíteni, hogy 2016 tavaszán az autó kapott egy alcantara sportülés szettet, a szürke gyári szövetülés helyére. Ősszel jöttek a 19 colos, Styling 132 típusú gyári BMW felnik, amelyekből a hátsók könnyedén felkerültek 235/35 méretű gumikkal, de elöl szükség volt 15 mm-es nyomtávszélesítő pogácsákra a gewinde miatt. Terveim szerint télen pedig sor kerül az ablakfóliázásra és a chiptuning-ra is.

Szóval lényeg a lényeg, nem én kerestem az autót, ő talált meg engem. Igyekszem mindenből a legjobbat adni neki, így például alap a 10 ezer kilométerenkénti olajcsere és a prémium gázolaj használata is. Nem gondolkozom következő autón, mert bízom benne, hogy még nagyon sok km-t teszünk meg együtt, de ha egyszer úgy hozza az élet, hogy meg kell válnunk egymástól, akkor mindenképp maradok a BMW márkánál. Nagyon megfogott.

BMW E46 320d - Szántó Szilárd

Körülbelül 16 éves lehettem, amikor az egyik barátom szülei vettek egy E46-os BMW-t, még a 2000-es évek elején. Akkor még nagyon kevés volt belőlük az utakon.  Én speciel egyet sem láttam akkoriban.

Amikor a barátom elvitt egy körre az újdonsült BMW-vel, akkor mondtam azt, hogy nekem is kell egy ilyen autó. Eltelt egy kis idő, mire sikerült megvalósítanom ezt az álmomat, de végül eljött a nagy nap: 2010. október 12.

Hosszas, közel fél éves folyamatos keresgélés után egy vasárnapi napon, miközben a konyhában készült a rántott hús, rátaláltam az ideális példányra.

Egy BMW E46 320d Sedan volt, ami mindenben megfelelt számomra. Sötét szín, magyar okmányok, kevés kilométer, xenon lámpák, bőrbelső, gyári BMW alufelni, vezetett szervizkönyv. Az ára kissé megijesztett (3 millió Forint), de tudtam, hogy ha az olcsót veszem meg belőle, akkor nem csak a márkát, de még az autókat is megutálhatom egy életre.

Azonnal tárcsáztam is a megadott telefonszámot. Megbeszéltem az eladóval a részleteket és egy hét múlva már robogtam is le Borsodból Pécsre. Amikor megérkeztem és megláttam az E46-ot előben, na az "szerelem első látásra" volt. Csak annyi kérdésem volt az eladó felé, hogy hol kell aláírni a papírokat.

Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az autó BMW Premium Selection modell volt. Ráadás volt még az is, hogy amikor az előző tulajdonos megvette az autót, egy gyári értékekhez szinkronizált P-boxot is rakatott bele némi plusz lóerő érdekében. A hazaút, ami nem éppen rövid, az új E46-tal hipp-hopp elrepült. És beigazolódott az is, hogy egy BMW vezetési élménye mással nem összekeverhető.

Egészen egy évig bírtam, hogy ne nyúljak hozzá, ami a külsőt illeti. Sikerült megtalálnom a megfelelő alufelnit. A választásom a BMW Z4 gyári, 19 colos felnijére esett. Ezután felkerültek a Continental Sport Contact gumik is, előre 225/35, hátra 235/35 méretben.

Személy szerint fontosnak tartottam, hogy minőségi gumiabroncsokon guruljon az E46-osom, mert a 2000 ccm-es közös nyomócsöves dízelmotor 150 lóerejét és 330 Nm nyomatékát - ami kicsit több is a tuningbox miatt - nem árt az úton tartani. Mivel kissé holdjárósra sikerült a kinézet a nagy felni miatt, ezért egy FK AK Street állítható futóművet varázsoltam alá.

A BMW külső megjelenésével nem is akartam tovább foglalkozni, mert nekem így tökéletesen megfelelt. Ami a belteret illeti, annyit változtattam, hogy a gyári Business CD lejátszót egy utólagos DVD/navigációs fejegységre cseréltem.  Több mint 6 éve használom az autót és úgy vagyok vele, hogy igen, megérte várni és több pénzt kiadni érte. A kötelező dolgokon kívül mást nem kellett cserélnem rajta. És a mai napig, ha rádugjuk a számítógépre, minden adat gyári értéket mutat a motorban. Természetesen mindig gyári alkatrészeket kapott, valamint megfelelő olajat és üzemanyagot.

Összességében, ha egyszer meg kell válnom tőle, az biztos, hogy nagyon nehéz pillanat lesz. Sokat gondolkodtam, hogy milyen autóra cserélném, de rá kellett jönnöm, hogy még egy ilyen nincs és nem is lesz.

És itt a vége, ennél jobb végszó nem is kell.

Ezúton is köszönöm a márkatársaknak a cikkben való részvételt, gratulálok a gyönyörű BMW-khez és továbbra is sok-sok balesetmentes km-t kívánok.

// Zsolt - BMW3KLUB.hu alapító //

Ajánló
Kommentek
  1. Én