Egy BMW-s számára igazán szívmelengető a következő történet. Lantos Attila számol be arról, hogy mennyire fantasztikus érzés volt újra megvásárolni a család egykori, már több mint 20 éve eladott BMW E30-asát.

Lantos Attila Facebook-posztjára pár perce akadtam rá, de annyira megfogott ez a ritka és felemelő történet, hogy nem volt kérdés, megosztom-e itt a blogon a nagyközönséggel:

"Sziasztok!

Rendkívüli hírt szeretnék bejelenteni.

Vettem egy E30-at.

Na persze, ez szinte „hétköznapi” dolognak számít, azonban én AZT az E30-at vettem meg, amiből csak egy van.

Hosszas kutatás után sikerült meglelni szeretett családom régi, szeretett autóját.

Ez egy 1987-es BMW 320i. Gyárilag katalizátor nélküli, egy-két extrát leszámítva alapfelszereltségű, itthoni.

1992-ben első, orvos tulajdonostól (tényleg) vásárolták a szüleim valahol Budán, majd 1995 őszén eladták. Egy ideig még Kőbányán látták szaladgálni, aztán eltűnt.

Valahol, valakiknél lapult, szunnyadt. Én pedig felnőttem.

Az autóról sokszor szó esett a családban és kissé párás tekintettel emlékeztek vissza rá a szüleim - a régi jó E30-ast egyszerűen nem lehetett elfelejteni.

Ezért hát kerestem az alkalmat, hogy hogyan is lehetne előkeríteni.

Végül sikerült.

Megtaláltam és amikor megláttam élőben, szinte földbe gyökerezett a lábam.

Majd kiugró szívvel ültem be a vezetőülésbe. Leírhatatlan érzés ugyanazt a BMW-t vezetni, amiben a szüleim hazavittek a Heim Pál kórházból '94-ben.

Slusszpoén, hogy az autó gyönyörű állapotban fennmaradt. Ennek tükrében nem volt visszaút, meg kellett venni.

Ez az én kis történetem.

Üdvözöllek újra, E30! :)

Az első kép 1992-ben készült, a második pedig 1994-ben - igen, ott a pocakban én vagyok."

Hát nem semmi történet, az biztos.

Számomra két tanulsága is van.

Az egyik az, hogy bármennyire is csábító egy újabb modell, vagy bármennyire is kell a pénz, lehetőleg ne adjuk el szeretett BMW-nket, ami már belopta magát a szívünkbe és 2-3 évtized után akár kuriózumnak is számíthat majd.

A másik pedig az, hogy a kitartó munka, vagyis jelen esetben a keresgélés, meghozza a gyümölcsét. Szerintem Attila sem gondolta komolyan eleinte, hogy tényleg van esély a szeretett E30-as felfedezésére, ami ráadásul éppen az ő születésekor szolgálta a családot.

És lám, mégis sikerült megtalálni, sőt visszavásárolni is.

Vannak még csodák.

Van pár ismerősöd, akinek megmutatnád ezt szívmelengető sztorit

Juttasd el hozzájuk egy megosztással!

Lájkolj és kövess minket a Facebook-on is, hogy ezentúl ne maradj le semmi jóról.

Csak kattints az alábbi képre és kedvelj minket.

Megosztás a facebookon